Csík-zenekar

Ismét ott vagyok a Csík-zenekar hagyományos születésnapi-újévi koncertjén a Symában. Fergeteges a csaknem háromórás koncert, csak a zene, csodás összhang, kevés látványelem, a kivetítőre dolgozó operatőrök kiváló munkájával. Teli csarnok, rajongó, ritmust járó, táncoló közönség. Nagyon hiányzott idén a néptánc, s a két vendég sem éppen illett ide. Bródy, a műfaj élő klasszikusa persze mindig érdekes, igyekezett is bekapcsolódni a láthatóan számára kicsit idegen közegbe. Laár András Besenyő bácsija azonban teljesen kilógott, olykor már Sas Józsefre emlékeztetett (neki is megvan a helye a szórakoztató palettán, de talán mégsem a Csík-koncerten). Itt kulturált közönség van, udvarias tapsot azért kapott. Az ifjú Sarjú banda nagyot aratott. – A Csík titkát korábban már fejtegettem, nagy öröm, hogy egy közösség okosan, tudatosan nyúl a hagyományhoz, és azt könnyedén módosítja, „igazítja” későbbi stílusokhoz, így szervesül maivá, könnyen érthetővé a hagyományos (moldvai csángó, erdélyi) a cigányos-nótás „népzenével”, de persze leginkább a mai korhoz illő pop-beat-rock zenével. Azért jövőre hívják meg az ugyanezt képviselő táncosokat. Igyekszem én is újra eljönni. (Syma, 2016. dec. 30.)